1. évad 7.rész~ Az első próba

Sziasztok! Hát bár már szinte én magam sem gondoltam ez is elérkezett új bejegyzés.. Nyáron amikor kiírtam, hogy novemberben megnyitja a blog a kapuit azt gondoltam, hogy akkor már iskola lesz úgy is rengeteget fogok unatkozok és ha unatkozok jön ihlet is.. csak hogy most 8.-os vagyok a tovább tanulás szélén szóval nem nagyon volt időm unatkozni:) De hát jobb később mint soha Muggle Witch hosszú-hosszú szünet után MEGNYITJA KAPUIT!

A fáradt napsugár bekukucskálva ébresztett fel engem és a barátnőimet. Még reggel hét sem lehetett, de a szobánkba beszűrődő cipő csattanások zaja  arra utaltak, hogy a többiekhez képest későn keltünk. Mind tudtuk miért van mindenki ébren, hiszen az a nap különleges volt. Fáradtan, szitkozódva vettem irányba a fürdőszobát és elvégezve reggeli teendőimet felöltöztem. Meg vártam, míg ugyan ezt elvégezve Hermione és Ginny  is készen legyenek. Kint a klubhelyiségben szembe találtam magam a kis Dennisszel, akit megmentettem Crak és Monstro piszkálásától. Gyönyörű szemeibe csillogott az izgalom. Mikor azt a kis srácot meg láttam rögvest bele szerettem, persze nem a szó szoros értelmében. Szőke fürtjei gyönyörű ártatlanul csillogó szemei gyermekded arca kicsiny kis termete hihetetlenül aranyos volt. Ki lépve a portré lyukból Dennis a hátamra ugrott s így indultunk reggelizni. A nagyteremben óriási hangzavar volt. Meglátva Harry-t és Ront, akik bár szinte két méteres távolságban ültek egymástól oda siettünk és egyből neki láttam enni. Mindig is szerettem enni és ebben Ronba társat leltem. Harry semmit sem evett, amit valahol megértettem. 

-legalább egy falatot egyél -suttogtam a fülébe mire egy fejrázással és  egy parányi mosollyal ott hagyta a társaságunkat-nagyot sóhajtva vissza fordultam az asztalhoz és megvajaztam meg egy kenyeret 

-Te őszintén nem félsz, hogy elhízol? -hallottam meg a legeslegundorítóbb lány hangját a hátam mögül mosolyt erőltetve hátra fordultam. Pansy Parkinson nem  volt széplánynak mondható, sőt kifejezetten csúnyácska volt. széles orra és nagy szája volt, Rövidre nyírt haja csapzottan állt szeme -mint mindig- haragot és megvetést sugárzott

-Tudod.. Én vagyok az az elhízós ember, mint egyesek.. Nem akarok nevet mondani.. khmm..Parkinson

-Na, ide figyelj te szégyentelen...-Emelte fel a hangját és megbökött 

-Parkinson! -Kiáltotta Draco az ajtóból állva - Azonnal fejezd be! - A lány Dracoba körülbelül első óta szerelmes volt. Draco szövet kabátot és szürke szőrös sapkát viselt, ami kiemelte gyönyörű szemét. Mikor oda ért mellem rá érős csókot nyomott a számra, amitől Parkinson még jobban megsemmisülve érezte magát.

-Indulunk?-kérdezte. Bólogattam és egy majd találkozunk oda szólással ott hagytuk a többieket. A próba kezdetéig volt még idő így úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit. Imádtam kettesbe lenni vele, mert amikor velem volt más volt. Nem voltak elvárások nem kellett megfontolnia mit tesz, mit csinál önmaga lehetett. Annyi rossz dolgot hallottam róla, mégis ahogy ránéztem azt éreztem én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Rámosolyogtam.

-Mi az? -mosolyodott el

-Semmi.. csak.. Szeretlek. -Nem igazán szeretek dobálózni ezzel a szóval így csak nagyon ritkán mondogattam neki arcán először meglepődést majd örömöt véltem felfedezni.

-Én is Szeretlek -Ölelt magához én meg jó mélyen beszívtam az illatát. -Meg ígérsz nekem valamit? -kibújva az ölelésből kérdőn néztem rá -Ígérd meg, hogy mindig mellettem leszel, mert te vagy a legjobb dolog az életemben -szavai annyira meghatottak, hogy  egy könny dördült le az arcomon és ajkunk csókká forrt össze.

-Ígérem -nyögtem a csókjai között -Meg ígérem.  - Valaki megköszörülte mögöttünk a torkát 

-Nem akarom megzavarni ezt a...-Nézett végig rajtunk undorodva Piton és mi egy pillanat alatt elugrottunk egymástól. - De most lehet beszélni a versenyzőkkel.. Holloway gondolom, szívesen kívánna szerencsét Potternek és Diggorynak..

-Hát persze tanár úr köszönöm, hogy szólt - mosolyogtam kedvesen, de közbe majd' elsüllyedtem szégyenembe Piton elment én pedig a fejemhez kaptam - Te jó ég! -röhögtem el magam - Ez ciki volt. Na, gyere, menjünk -fogtam meg Draco kezét és húzni kezdtem. 

-Itt kint megvárlak -dugta zsebre a kezét, amikor a sátrakhoz értünk. Nem vártam el tőle, hogy bejöjjön velem, sőt még örültem is neki, mert tudtam, hogy nem tudott volna uralkodni magán még egy gyors puszit nyomva arcára beléptem a sátorba és megpillantottam Harryt. 

-Harry James Potter! -kiáltottam és oda rohantam - mond, hogy ettél legalább egy falatot! - Harry elnevette magát és megrázta a fejét 

-Nagyon megversz, ha azt mondom nem ettem? 

-Nagyon -a szám széle már felfele görbült, de igyekeztem komoly maradni. 

-Akkor ettem.-vágta rá gyorsan, amire már tényleg el kellett nevetnem magam 

-Enned kell.. Elszédülsz, és akkor nem eszel, többet mert téged esznek meg. 

-Jó Jane igérem eszek. -oldalra néztem és ott állt Cedric  voltak körülötte emberek, de engem figyelt. -Menj, beszélj, vele kívánj, neki szerencsét hozzám úgy se jön, senki velem még tudsz beszélni. -Hálásan rámosolyogtam és oda mentem Cedrichez 

-Mi van bajnok? -bokszoltam bele a kezébe játékosan 

-Kicsit izgulok.. és mielőtt megkérdezed én ettem -mosolyodott el és elnevettem magam 

-Ennyire hangos volt? -sütöttem le a szemem nevetve

-Ütős belépő volt az biztos. 

-Izgulsz? -váltottam komolyra a témát 

-Kicsit.

-Ne izgulj, ügyes leszel -öleltem át és bátorítóan megsimítottam az arcát.- Sok sikert.- mosolyogtam és ott hagytam. Visszamentem Harryhez

-Mennyi időnk van? 

-Egy óra -mosolyodott el Harry fáradtan és bele harapott a kifliébe. Amíg beszélgettünk titkon reméltem, hogy megjelenik Ron es legálabb szerencsét kivan neki, de hiába.. Hermione se jött be pedig biztos neki is szóltak, hogy most lehet szerencsét kívánni

-Figyelj Harry.. -fogtam meg mindkét kezét es mélyen a szemébe néztem -Nagyon óvatos legyél, és vigyázz magadra kérlek, használd a pálcád es a seprűd ügyes legyél -öleltem szorosan magamhoz es egy puszit nyomtam az arcára még egy utolsó bátorító mosolyt küldtem Cedric fele es kiléptem. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy azt kértem Dracotol várjon meg kint. Draconak természetesen mar hűlt helye volt ezért elindultam a pályára ahol osszeütkoztem Hermioneval

-Most mész Harryhez? -kérdeztem mosolyogva

-aha.. Te mar voltál? -némán bólogattam es inakabb lényegére toroen megkérdeztem nem látta e Dracot -A pályán van a csurhejevel - mutatott a pálya fele én pedig mosolyogva ott hagytam. Draco az első sorban állt egyik oldalán Crakkal es Monstroval másik oldalán Parkinsonnal, aki láthatólag orult hogy o áll Draco mellett nem pedig én. öröme nem sokáig tartott mivel felsiettem es beálltam közéjük

-Ne haragudj, amiért ott hagytalak -suttogtam Draco fülébe

-Semmi baj legálabb tudtam jó helyet keresni, hogy lássam amint...khm.. Versenyeznek -halványan bólogattam es hagytam átkarolja a derekam, amíg én hozza bújtam. Egyre több ember gyülekezett a nézőtérre, míg végül lassan megtelt az egész es kezdetét vette az első próba. Egy aranytojást hoztak be majd a tojást követte egy nagy sárkány. Életembe nem gondoltam volna, hogy léteznek sárkányok es most elő nagyságban itt állt előttem egy. A szagától felfordult a gyomrom nagyságától es kinézetétől megremegett a térdem. Félve Dracora néztem, aki csak közelebb húzott magához jelezve, hogy a karjai között biztonságban vagyok, csak hogy én nem a saját biztonságomat féltettem hanem Cedricet es Harryét. Tudtam, hogy nem lesz gyerekjáték, de így még durvább volt. Észre sem vettem Cedric már sárkány elől menekült es igyekezett megszerezni a tojást hosszas küzdelem utan megszerezte őrült nagy tapsvihar tört ki Cerdric pedig megnyugodva ment el, hiszen ő már tovább jutott. Bevallom Victorra es Fleurre nem igazan figyeltem, de ahogy láttam Victor könnyen míg Fleur elég nehézkesen szerezte meg a tojást. Amikor Fleur végzett es behoztak az új tojást már akkor éreztem, hogy ez más lesz a gyomorforgató szag meg erősebb volt es akkor behoztak a sárkányt.. Kétszer akkora volt, mint a másik három es kétszer félelmetesebb is. Borzasztóan féltem. Harry következett..

 -Harry! Harry! Harry -kiáltották kórusban és akkor megjelent. Szeme félelmet sugárzott, ahogyan körül nézett megakadt a szeme rajtam.  "Használd a pálcád" tátogtam ő pedig egy aprót biccentett. Meglátva  az aranytojást bátorodva lépdelt felé s hirtelen a sárkány farka lecsapott, egy kicsi kellett, hogy eltalálja Harryt. A tömeg egy emberként hőkölt hátra. Harry elesett és legurult a köves szikláknál. A zöld sárkány tett pár lépést nyakán vaslánc csörgött és tüzet fújt. Rettegtem. Harry bármelyik pillanatban megéghet és akkor vége. Harry rohant és igyekezett sziklák mögé bújni, a sárkány repülni kezdett felé 

-Vigyázz! -kiáltotta Hermione mikor a sárkány újra lecsapott ezúttal eltalálva Harryt, aki a lendülettől repült pár métert. Fejemet Draco oldalába fúrtam, a sárkány üvöltött, Harry pedig menekülő utat keresett. Rohant. A sárkány újra tűzet fújt.

-Használd a pálcád! -Kiáltott újra Hermione Harry előkapta a pálcáját és kiáltott:

-Invító tűzvillám! - Nem történt semmi engem pedig  a sírás kerülgetett, míg a sárkány, mint a lecsapni készülő keselyű keringett Harry körül. A seprű hírtelen megjelent és Harry felugrott rá

-Ez az!! Igeen!! Brávóó! -Kiáltották és mindenki tapsolt kissé meg könnyebbülten sóhajtottam egyet és én is tapsoltam. Ekkor a sárkány elszakította nyakát szorító vasláncot és utána repült.

-Te jó ég -sipítottam és újra bele fúrtam a fejem Draco kabátjába, aki csak egy úút hallatott, de ugyan olyan élvezettel nézte, mint eddig. Nem hiszem, hogy bárki halálát is kívánná de  biztosan nem lennének álmatlan éjszakái, ha Harry megsebesült volna. Harry berepült a nézőtérbe és a sárkánnyal együtt eltűntek a szemünk elől. Szememmel megkerestem Ront, aki szintén engem nézett, egy " ugye most már hiszel neki?!" Nézést sugalltam felé mire ő csak lehajtott fejjel bólintott egyet.

-Remélem, darabokra tépi a sárkány -röhögött Zambini. Letéptem Draco karját a derekamról és felé fordultam 

-Nem szégyenled magad te átkozott!- ordítottam

-Jane.. Nyugodj meg.. -suttogta fülembe Draco 

-Nem nyugszok! Te undorító féreg! Tépjen téged darabokra, de jó sokáig hogy szenvedj - ordítottam a képébe majd sárkányüvöltést hallottam összerezzentem félelembe, ami épp elegendő idő volt arra, hogy Draco elkapja a derekam és visszafordítson. Harry még mindig nem volt a közelbe rettegtem mivel az az üvöltés lehetett győzelmi üvöltés is. Majd hirtelen megjelent Harry és a tömeg örült, Harry nevét ordítozta,

-Ez az! - ordítottam, hiszen sárkány nélkül tért vissza. Felkapta a tojást és felmutatta. Győzött!

*

Igeeen!! Tudtam! Ügyes vagy! -Ugrottam Harryre lábamat átkulcsolva a derekán, amikor már a klubhelyiségbe voltunk. Szorosan magához ölelt nevetve. Leugrottam az öléből és behúztam az őt ünneplő tömegbe Fred és George a vállára kapta ő pedig magasba emelte a tojást! 

-Nyisd ki! Gyerünk! -Kérte Seamus Harry pedig a többiekre nézett:

-Na, mi legyen?? Kinyissam? -nevetett Harry mi pedig egyhangú választ adtunk. Harry kinyitotta a tojást, amiből valami fülsüketítő sípolás tört elő. Mindenki a füléhez kapott még Fred és Geroge is így Harry lepottyant a vállukról sietősen becsukta és végre mindenki hallott.

-Te jó ég! -szólalt meg Ron a tömeg mögül mire a tömeg kettényílt -Mi volt ez a fülsüketítő zaj? - Harry felállt és elkomorodott mindenki tudta, hogy Ron bocsánatot szeretne kérni..

-Gyerünk! Szabad foglalkozás! Oszolj! Ez négyszemközt is elég ciki lesz -Kiáltotta Fred és mindenki szétszéledt nem hallottam mit mond Harrynek Ron, de tudtam. Végre minden a helyére került.