1. évad 6. rész~ Az Álom a Sárkány és a Patkány 2/1

Na hát sziasztok..:) ez is elérkezett egy ideje tervezem az újra nyitást de valami mindig közbe jött..:D úgy döntöttem elég.. és kizártam egy kicsit a külvilágot hogy magamba engedjem újra Jane-Anne életét..:D Nem akarom sokáig szaporítani a szót remélem tetszeni fog az új rész..:D  ha tetszik hagyj nyomot ha nem akkor is...:D

________________________________________________________________________

Kővé dermedtem. Most aztán biztos hogy végem gondoltam magamban és remegő térdel megfordultam. Esküdni mertem volna, hogy Piton állt mögöttem de helyette Rémszem akarom mondani Mordon professzor szétszabdalt arcával találtam szembe magam. Kicsi, nolmáris szemét mélyen bele fúrta az enyémbe míg nagy mágikus a már megszokott módon forgott ide - oda 

-Tudja.. - improvizáltam -Cedricet várom.

-Cedric?  Cedric Diggoryt ? -kérdezte s mágikus szemével végig pásztázta a testem

-Igen. Cedric segít felzárkózni nekem és a húgomnak -végszóra megalapozva a mondandómat Cedric lépett ki az ajtón 

-Nos Holloway -mosolyodott el kajánul Mordon  -úgy látszik nem kell tovább várnia -azzal lelépett 

-Ez meg mi volt? -kérdezte átkarolva a vállam. Nem válaszoltam rögtön hanem a cipőmet kezdtem el kémlelni mintha valami roppant érdekeset találtam rajta.

-Tehát? -emelte meg az állam amikor már a kastély kertben sétáltunk.

-Nem fogok neked hazudni.. -próbáltam le hajtani a fejem de Cedric makacsul tartotta az állam - Hallgatóztam. Vagyis hallgatózni akartam de Mordon bezavart.. - Cedric felnevetett és én sem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el amikor bele néztem gyönyörű szemeibe. Be kell vallani nagyon is jó képű srác volt így nem is csoda, hogy a lányok sorba álltak érte. Jó magam is vonzódtam hozzá minimális módon de apáskodó jelleme nem engedte, hogy többként gondoljak rá mint egy testvér.

-Nem is te lennél -ölelt magához s én nevetve elvesztem ölelő karjaiba

-Na és? -kérdeztem úgy egy óra sétálás után -Mit akartak tőletek?

-Ollivander.. tudod a pálca készítő.. be mérte rendben vannak e a pálcáink.

-És a próbáról nem mondott semmit? 

-Semmit -rázta ingerülten a fejét -nem mondanak azok róla semmit. Fleur majdnem elsírta magát mikor Barty Kupor kijelentette, hogy nem mond semmit az első próbával kapcsolatban.

-Ja tényleg.. Fleur Delacur is versenyzik -mondtam epésen hiszen akkor még nem igazán kedveltem 

-Nem igazán bírom azt a csajt ahogyan Skyler sem. -Tudtam, hogy Sky csak azért nem kedvelte a csajt mert tetszett neki Cedric hiszen ha hiszitek ha nem  Skyler az első pillanattól kezdve bele volt esve és bár nem mondanám, hogy kölcsönös volt az érzés de Cedricnek sem volt közömbös a húgom.

Sötétedett.

-Vissza kéne mennünk a kastélyba lemaradunk a vacsoráról..

-Menjünk. -vontam meg a vállam bár a legkevésbé sem érdekelt a vacsora. Vissza indultunk és meg sem vártam, hogy Cedric mond valamit elköszöntem tőle és elindultam a griffendél torony felé. Átmászva a portré lyukon szembe találtam magam egy üres klub helyiséggel itt létem alatt még soha egyetlen egyszer sem kongott a hely az ürességtől. Leültem egy fotelba és Hermione macskája csámpás rögvest az ölembe ugrott elkezdtem simogatni aztán..

Egy parkban álltam ősz volt legalább is a hulló barna fa levelekből és a hűs szellőből ítélve. A park kellős közepén egy gyönyörű szökőkút állt. Nem sok ember járt a parkban de nem is számított egy pár teljesen elterelte a figyelmem. Ott táncoltak a szökőkút előtt. A lányról nem  lehetett le venni a szemedet. Gyönyörű és kecses volt. Fénylő vörös haja lebomlott fekete szövet kabátjára amihez fekete kalapot viselt. Aztán ott volt a férfi férfias és karakteres arc csontja Harry Potterére emlékesztetett. Olyan átható szerelemmel nézett a lányra amelyet ritkán látni. Felhőtlenül boldogok voltak úgy tűnt az ég világon semmi gondjuk nincs.. Aztán hírtelen minden elsötétült csak egy zöld villanást lehetett látni majd velőt rázó sikoly törte meg a csendet.

-Jane- Anne, Jane- Anne ébredj -ébrezgetett Fred Weasley be vallom először azt hittem kettőt látok persze aztán ki derült, hogy Fred iker testvére George is felettem áll

-sikítoztál. -jelentette ki halkan 

-csak rosszat álmodtam..

-Már megint? -kérdezte aggódva a portré lyuk előtt álló Hermione -Ezt már tényleg jelentened kell Dumbledorenak.

-Persze Hermione -legyintettem -Reggel feltétlen.. most ha megbocsájtotok.. -kábán felballagtam a háló körletünkbe a fejemben tompa fájdalommal ott csenget a lány vér fagyasztó sikolya.

Bagoly susogásra ébredtem. Gondoltam illetlenség lett volna már a reggeli órákban zavarni az igazgatót így be várva Hermionet indultam reggelizi 

-Figyelj -suttogta -Mi van ha a jövőbe látsz?

-Jövőbe?

-Igen.. úgy értem azt mondtad a férfi Harry-re hasonlít a nő meg vörös volt..

-Úgy érted, hogy Ginnyit és Harry-t láttam?

-Végül is.. Azt tudjuk, hogy Ginny szerelmes Harrybe -vonta meg a vállát 

-Erre én is gondoltam -kaptam be egy falat pogácsát - De akkor Ginnyt is meg ismertem volna..

Hermione nagyot sóhajtott és megrázta a fejét.. Nem volt hozzá szokva, hogy nem tudott valamit. A mai napig ő a legéleseszűbb nő akit ismerek akár csak a lánya. nézek mosolyogva a házam éltanulójára Rose Weasley-re.

                                                                      * 

Elmotyogtam a kőszörnynek a jelszót s már ott is voltam Dumbledore irodája előtt. Be kopogtam.

-Szabad -szólt az ajtó mögül az igazgató. Benyitottam és elém tárult a mai napig sem változott iroda.

-Á Jane-Anne reméltem , hogy hamarosan felkeresel a húgod úgy vélem nagyon jól érzi magát de rólad nem sok mindent tudok. Hogy érzed magad itt nálunk? Sikerült beilleszkedned? Ha jól látom össze barátkoztál Harry Potterékkel. -mosolyodott el az öreg varázsló.

-Életem legjobb hónapjait töltöttem itt el. És igen -mosolyodtam el fáradtan- Hermioneék már az első napon a szárnyuk alá vettek

-De a te szívedet más nyomja -mutatott a székre ami a tanári asztala előtt pihent -foglalj helyet és mesélj.. -le ültem és elmeséltem neki az álmom Dumbledore nagyot sóhajtott és fel állt

-Hallottál már James és Lilly Potterről? -kérdezte

.Nem uram.. még soha - Dumbledore egy festményhez fordult és elmotyogott neki valamit.

-Ők Harry Potter szülei. 

-Harry Potter szülei? Mi közöm lenne nekem Harry Potter szüleihez?

-Ez az amit még nem tudok.. -Halk kopogtatás ütötte meg a fülemet -Szabad -Harry lépett be az irodába

-Hivatott Igazgató úr? -lépett mögém és meg szorította a vállam fel mosolyogtam rá

-Elhoztad amit kértem? 

Igen itt van -tett le Harry egy képet az asztalra ami mintha az álmomból ugrott volna elő.

-Pont ezt álmodtam - Mutattam rá a képre.