1. évad 2. rész~ A ház új lakója

Teszlek Süveg

Kis csónakkal kellett mennünk a kastélyba akár csak az elsősök. Kicsit feszengve éreztem magam a sok kis gyerek között de persze csak addig amíg meg nem láttam az iskolát. Nem is tudom mit képzeltem hogyan fog kinézni valami olyasmire gondoltam mint azok a katonai iskolák. Nagy és szép. De ezt az iskolát inkább a Disney filmek előtti kastélyra emlékeztetett. A Csoda, amit maga a kastély sugallt bent csak fokozódott.. A lépcsők, a falak maga a kastély lélegzetelállító volt. Be léptünk a nagyterembe s a lábam meg remegett a látványtól a mennyezet pontos mása volt a kinti égboltnak . Akkor először éreztem azt, hogy ez az iskola maga lesz az élet. A húgom megállt mellettem s ugyan azon gondolkodott, mint én "most mit csináljunk" egy öregebb boszorkány intett s azzal be is állított az első évesek közé. Elment majd egy bő  10 perc múlva egy igazi varázsló süveggel jelent meg. A süveg régi és gyűrött volt. Az Öreg nő a gólyák elé állt és bele kezdett
- Akit szólítok, tegye a fejére a süveget s üljön le a székre a beosztáshoz. Úgy tudom, van kettő új tanulónk talán kezdjük velük. Holloway Skyler. - Sky arca olyan fehér lett, mint a leesett hó. De persze nem is ő lenne, ha ki mutatta volna ,hogy fél magabiztosan felszegett állal indult meg előre átvágódva a gólya tömegen A nő a fejére tette a süveget ami erre felkiáltott:
-HOLLOHÁT - Kiabálta a süveg s a húgom már ott sem volt szaladt a három visongó, tapsoló lányhoz. Ő hamar beilleszkedett
- Holloway Jane-Anne - Elindultam. Azt hittem a szívem akkor fog ki esni a helyéről. Féltem. Fogalmam sem volt róla hova akarok tartozni azt tudtam, hogy a Mardekárba egyáltalán nem akartam tartozni nem , hogy vonzott volna leginkább taszított. A Hollohát sem az én stílusom s tudtam, ha oda kerülnék Sky a haját tépné. Hugrabugba egyáltalán nem akartam tartozni le tudtam venni, hogy ott vannak a legstréberebb diákok. Griffendél valamennyire a fogamra valóbb volt. Leültem és vártam a csodát.
-GRIFFENDÉL - A szívemről akkora kő esett le, hogy biztos a terem másik végében is hallották a csattanást Be ültem két vörös hajú lány közé az egyik Hermione Granger volt.
- Ginny Weasley a nevem - nyújtotta a kezét a balomon üllő lány
- Jane-Anne Holloway de szólíts Jane-nek - mosolyodtam el s kezet ráztam Ginny-vel - Ron Húga vagy?
- Meg a miénk - szólalt meg egy szintén vörös ikerpár. Úgy látom nekik ez a védjegyük gondoltam magamban. - Fred és George - mutatkoztak be nevetve
- Örvendek - mosolyogtam s akkor megcsapta az orrom valami inycsiklandozó illat a tányér, ami pár percig még üresen állt tele volt tömve minden finomsággal. Akkor jöttem rá.. Baromi éhes vagyok. Egy lovat is meg tudtam volna enni.
-Pfuj, ez mi? - köptem ki a löttyöt, amit mások előszeretettel kortyolgattak.
- Tök lé - Állt fel Hermione s letörölte az asztalt
- Bocsi - sziszegtem - Utálom a tököt - fintorogtam. S hátra fordultam próbáltam keresni a testvérem tekintetét, hogy ő mit szól. De helyette egy borzasztóan szép kékesszürke szembe ütköztem. A szemhez egy borzasztóan helyes pasi is tartozott. A szőke haja, Jellegzetes arc csontja, Mosolyra húzódó szája, amikor meg látta ,hogy figyelem kedvemre való volt
-Hermione, - böktem meg Hermione vállát -Ő ki? - kérdeztem még mindig a srácot nézve
-Draco Malfoy. Borzasztóan nagy patkány, aki meg veti a fajtámat.
- Fajtádat? - Néztem rá hirtelen
-A sár vérüket. - látva értetlen fejemet újra bele kezdett - A szüleim muglik az - az sima emberek én meg boszorkány így nem vagyok olyan, mint Ron vagy ő.. - hallgatott el s úgy nézett ki, mint aki szégyelli ezt
- Miért ők milyenek? - Kérdeztem, amikor már fel felé ballagtunk a lépcsőn hárman Hermione Ginny és én.
- Arany vérűek.
- És én mi vagyok?
- Félvér. - onnantól kezdve nekem sem volt kedvem beszélni csak csöndben gondolkodni szobatársnak is - hál' istennek - Őt és Ginny-t kaptam rengeteget beszélgettünk este a szobába.
- Figyeljetek, én álmos vagyok nagyon hosszú volt ez a nap. - Viszont mikor a fejem letettem nyom se maradt az álmosságból. Bevallom féltem elaludni. Mi van, ha már otthon ébredek a szobámba és ez az egész meg sem történt? És mi ez az érzés, amit most érzek mikor 2 hónappal ez előtt még nem akartam hinni ebben az egészben utáltam az egészet? A Kastély magával ragadott be szippantott úgy szerettem bele , hogy ahhoz nincs fogható, mint a szerelem első látásra. Elővettem a telefonom és elkezdtem zenét hallgatni végül elnyomott az álom.

*
Ébresztő! - Ugrott rám Hermione - Le késsük a reggelit - furcsa módon jó kedve volt már, mint jobb mint előző nap. Felkaptam a ruhát, amit még este ki készítettem s a két vöröskével léptem ki a házból ott viszont hozzánk csapódtak a fiúk. így öten indultunk le a nagy terembe aminek a mennyezetén most a nap sütött le ránk amitől nekem is borzasztóan jó kedvem lett.
- Fúú de jó csaj - nézett valami gyerek az ajtó felé ahol húgom, mint valami filmben lépegetett elől mögötte 3 lány
- Neved? - álltam a bizonyos fiú elé
- Seamus..
- Na, ide figyelj Seamus - tettem a kezemet a vállára- az a " fúú de jó csaj" a húgom és eszedbe se jusson még csak 3 méteres távolságból is megközelíteni értve vagyok Seamus?! - Hátam mögül hatalmas nagy húú-zások és "ezt megkaptad" hallatszott. Leültünk reggelizni.
- Szia - Termett mögöttem hirtelen a két iker. felugrottam  ijedtemben s akkor lépett be ő öltönyben. Rám nézett és beleharapott az ajkába.
-...., és meg tanítalak repülni -Fejezte be a mondatott Harry aminek az elejére nem figyeltem.
- Ki kell, mennem mosdóba mindjárt jövök. -jelentettem be még mindig Dracot pásztázva  aprót biccentettem felé  a fejemmel majd elindultam. Ki értem egy hosszú folyosóra majd meg álltam.
- Szóval igaz. - csengett mögöttem felejthetetlen  hangja - Végre egy szép lány költözött a Roxfortba - mosolyogva felé fordultam.
-A nevem Jane - Anne, de hívj Jane-nek -léptem közelebb így be tudtam szívni az illatát
- Honnan jöttél?
-Livepool
- Az valami Mugli város?
- Igen.
- De nem vagy sárvérű azt észrevettem volna.
- Apám varázsló. Viszont most mennem kell.. Szemet fog szúrni, hogy eltűntem. - kacsintottam rá és elindultam.
                                                                      *
- Gyerünk, már nem olyan nehéz az parancsold neki - Mondta el már 25x Harry mivel a seprű még mindig nem akart engedelmeskedni
- Fel! - Kiabáltam idegesen és végre a seprű a kezembe került.
- És most..
- Figyelem, Figyelem, Minden Roxforti diák jelentkezzen a nagyterembe - Hallottuk az igazgató hangját, s amíg mások azon gondolkoztak mi lehet ilyen fontos én azon hogyan csinálta ezt.